Gál István

Szirmabesenyő 1917. ápr. 24. - Tatabánya, 1979. dec. 28.

A Tatabányai Szénbányák Vállalat Kossuth-díjas vezérigazgatója

1945-53 között a Külkereskedelmi Hivatalban, a Tüzelőanyag-kereskedelmi Vállalatnál, a Magyar Állami Szénbányák Központjában, valamint a Bánya- és Energiaügyi Minisztériumban dolgozott.

1953-54-ben a Gazdasági és Műszaki Akadémián tanult. 1953-tól a Tatabányai Szénbányák vezérigazgatója volt.

1959-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen mérnök-közgazdász végzettséget szerzett.

A szénvagyon növelése és feltárása, valamint a széndúsítás és iszapolási eljárás terén végzett jelentős munkát. Szakmai, irányítói tevékenysége mellett Tatabánya város fejlesztéséért is sokat tett, - a város mai arculatának kialakításában is meghatározó érdemeket szerzett.

Munkássága során széles bázisra támaszkodott. Támogatta, serkentette a kezdeményező, alkotó újító embereket. Harcosságával, humanitásával, személyes példamutatásával, egész életművével Tatabánya és a magyar szénbányászat kiemelkedő egyéniségévé vált.

Nevét lakótelep és emléktábla őrzi Tatabánya Óváros közelében.